• Facebook - White Circle

© stressztelenül 2016    © design: Havas Györgyi

stressztelenül
vélemények
 
 

1. félelem, hogy nem találom az utat

 

Egy közeli ismerősöm, kollégám, Mélykuti Ilona mesélt nekem a wingwawe módszerről, tudta, hogy érdekel, mert én is egyfajta „segítőként” dolgozom már évtizedek óta. Meghívott, hogy menjek el hozzá egy ülésre, amire én boldogan igent mondtam. Bár eltűnődtem, miként működhet ez, hiszen számomra az ilyen beszélgetések mindig intim környezetben zajlanak. Akkor még nem tudtam, hogy nem megfigyelőként veszek részt, hanem én leszek a páciens!

 

Zárkózott ember vagyok, nem szívesen beszélek a problémáimról, ezért hihetetlen kínban éreztem magam, és megszólalt a belső hang is, hogy fuss, itt „lecsupaszítanak”! Azután meg a kíváncsiság hangja, hogy miért is ne? Belevágtunk…

 

Mindenki cipel magával felesleges terheket, szorongásokat, félelmeket, amik megnehezítik az életét, természetesen én is. Ilona arra kért, hogy keressek magamban egy olyan érzést, ami vissza-visszatér az életemben és félelmet, vagy rossz közérzetet okoz. Elmondtam neki, hogy – annak ellenére, hogy már elég régóta vezetek, és a nagy átlaghoz képest jól is –, mennyire izgulok amiatt, hogy kocsival nem találok el egy számomra ismeretlen helyre. Ezen a félelmen egy GPS sem segít, és a tapasztalat sem, hisz mindig célba érek. Az elveszettség érzésével szállok be a kocsiba.

 

Ekkor jöttek a látszólag oda nem illő kérdések, amikre én válaszoltam, Ilona jegyzetelt, majd furcsa kézmozdulatokat tett a szemem előtt. Elmondta, hogy ez az álombeli REM fázis ébrenlétben való felidézése, és ez a rítus többször megismétlődött. Ekkor már nem volt bennem ellenállás, sőt nagyon izgalmasnak találtam az egészet. Törtek fel belőlem az emlékek, egyre mélyebbről és mélyebbről, mígnem rátaláltunk egyre, ami minden félelmemnek a mozgató rugója volt. Felismertem, rádöbbentem, meg tudtam nevezni, és ezáltal már kontrollálni tudtam. Éreztem, hogy valami megváltozott bennem. Nem mondom, hogy azóta egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy „na, vajon odatalálsz?”, de csak pillanatokig tart, mert valami rögtön felülírja.

 

A Wingwave módszert ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy láthatatlan kéz benyúlna mélyen az ember lelkébe, és vákuumszerűen kihúzná gyökerestől a félelmet.

 

Kárpáti Beáta

 

2. a cukorbetegség lelki okai

 

Amióta 13 éve daganatos „kalandom” volt, keresem és mindig megtalálom az aktuális élethelyzetemen javítani képes módszereket. Ezek sorában a legújabb a wingwawe coaching, amit Mélykuti Ilonánál ismertem meg. Cukorbetegként kutatom a kiváltó lelki okokat. A Germán Gyógytudomány (GNM) szerint ellenszegülési konfliktusra vezethető vissza a diabetes. Életem során annyi mindennek álltam ellent, hogy a bőség zavarában nem tudtam merre is induljak a keresésben.

 

Ebben a helyzetben talált rám a wingwawe. Először csak a kíváncsiság hajtott. Miben különbözik ez a módszer az általam gyakoroltaktól?

 

Először az egyszerűsége fogott meg. Másrészt a pontossága. Mint egy lézerkés, hasított az emlékeimben. Olyan mélységekig jutottunk, hogy olyan dolgok jöttek a felszínre, amelyeket még nem sok embernek tártam fel.

 

A lényeg, hogy a módszer hatásosságát az is bizonyította, hogy a kezelést követően, az éppen aktuális vércukor-mérés érzékelhetően jobb eredményt mutatott, mint a délben máskor szokott átlagom.

 

dr. Scheiling Ágoston

 

3. pszichés fulladás

 

Amikor 2000-ben diagnosztizálták a Hodgkin betegségemet, ami közismert nevén egy nyirokrendszeri daganat vagy rák, akkor csak az volt biztos, hogy a kemoterápiákkal egy időben el kellene kezdenem valamilyen, lelkemmel kapcsolatos munkát is, mert azt sejtettem, hogy a betegségemnek a legnagyobb részét magamnak okoztam, tehát nekem is kellene megoldanom. 

 

Ehhez egyrészt segített az orvosi kémia, másrészt a barátnőm, aki akkor kezdett el az NLP-vel foglalkozni, és ő volt számomra a legelérhetőbb hirtelen. Vesztenivalóm nem volt. Elkezdtünk az NLP módszerével együtt dolgozni. Nem volt könnyű, de egy idő után azt vettem észre, hogy elkezdek a világban másképp működni.

 

A betegségemmel együtt járó tünetem volt az állandó fulladás is, ami nem követezett a betegségemből, nekem mégis rengeteg szenvedést okozott. Magyarul, a betegségem miatt nem kellett volna fulladnom és én mégsem bírtam abbahagyni. Egy idő után már azt is tudtam, hogy bizonyos témáktól fulladok. A házasságom emlegetésétől például. 

 

Ilivel ezzel kapcsolatban leültünk egy szeánszra. Hosszan tartott, és néha úgy éreztem, tiszta hülyeségeket kérdez és én marhaságokat beszélek. Az egyik ilyen részlet az volt, amikor azt kérdezte, hogyan képzelem el a légcsövemet. Azt, amelyik folyton fullad.

Egy kemény botról, egy seprűnyélről beszéltem neki, ami merev, szálkás, törékeny és tömör volt. 

Akkor megkérdezte, hogy milyet szeretnék, és én egy szép, hajlékony, átlátszó, fényes, igazi gégecsőről beszéltem neki, ami lágyan harmonikás és pneumatikus. 

Azt mondta, hogy akkor most cseréljem ki a seprűnyelet erre a másikra. Elég hülyén hangzott, de – gondoltam, ezen ne múljon –  jó a képzelőerőm, és belemoziztam a finom, hajlékony csövet a seprűnyél helyére.

 

Aztán befejeztük az ülést, kicsit még beszélgettünk, és ment mindenki a dolgára. Azt még megjegyezte, hogy azon azért nem csodálkozik, hogy egy seprűnyélen nem tudok jól levegőt venni. Röhögtünk. Aztán elfelejtettem az egészet.

 

Négy nap múlva egyszer csak észrevettem, hogy nem fulladok. Próbáltam, vártam, gondoltam erre-arra, a házasságomra, csak nem.  Akkor sikoltozva felhívtam az Ilit. Ennek 16 éve. Ha beszélek róla, akkor érzem, hogy tudnék fulladni, most is, amikor ezt írom, de már nincs kedvem.

Bízom a szép, tiszta, átlátszó, harmonikás gégecsövemben.  

 

puszik és köszik

Sándor Erzsi

 

4. mindennapi megoldatlan problémák

 

Nem is tudom hol kezdjem, talán a közepénél.

Ez idáig csapongtak a gondolataim, érzéseim. Szenvedtem az elmúlt rossz időktől és a mai mindennapi, megoldatlan problémáktól. Nem tudtam mit kezdeni velük. Kerestem a megoldást a pszichológiában, beszélgettem barátokkal. Megoldás nem volt. Aztán jött számomra csoda, ez a foglalkozás, amit először nem értettem, de nem is kellett keresni a választ.

Pár alkalom után törlődtek a gondolataimban a negatív dolgok, néhány foglalkozás után úgy éreztem, megváltozott az életem is. A dolgok a helyükre kerültek, a munkahelyi problémákat más nézőpontból láttam és rendeztem. A gyermekkori traumák az érzéseimben megszűntek – én úgy mondom: nem „kattogok” rajtuk. Most számomra az élet gömbölyű, de visszatérek még egy-két foglalkozásra.

Mert jó érzés tölt el, ha kilépek az ajtón, és boldog emberként, az évek óta rám rakódott köveimet ledobva távozok, zárom magam mögött az ajtót.

 

Földi Irén

5. félelem a szerepléstől

 

A nyilvános szereplés gyermekkorom óta olyan óriási szorongással járt, hogy minden alkalommal szinte a rosszullét környékezett. A stressztől leblokkoltam, s izgalmamban olykor elfelejtettem, hogy mit akarok mondani, sőt néha még dadogásba is fulladtak szavaim. A munkám azonban megkívánta, hogy nagyobb közösség előtt beszéljek, s ezeket az időket bizony nehezen éltem meg.

 

Ilona találkozásunkkor felajánlotta a segítségét és a Neuro-lingvisztikus Programozás (NLP) módszerével megismertetve sikerült azokat a gyermekkori traumákat, fájó emlékeket földolgozni, amelyek frusztráló, gátló tényezőkként jelentek meg minden egyes előadásom előtt. Hálás vagyok Ilonának, hogy elindított azon az úton, amelyen már egyre kevesebb félelmet, szorongást – sőt inkább már örömöt – éltem/élek meg, amikor nyilvános szereplésekre kerül sor.

 

Molnár Renáta

 

6. a gyökerek keresése

 

Ilonánál többször is jártam, ahol az egyes alkalmak kapcsán a múltban kerestük azon problémák gyökereit, melyek negatív kihatással vannak jelen életemre. A módszert talán a kineziológiai kezelésekhez tudnám hasonlítani, bár ez sok mindenben más, de amiben igazán különbözik, az Ilona személye. Minden beszélgetésünk után jobban éreztem magam, egyre könnyebb és könnyebb lettem. Mindenkinek szívből ajánlom!

 

Csikesz Zsófia

 

7. műtét előtt

 

Egy súlyos és komplikált sebészeti beavatkozásra készültem, ami elkerülhetetlen volt, és amitől rettegtem. A félelmem oly módon bénított meg, hogy a mindennapjaimat sem tudtam megélni tőle, rutin teendők közben is rám tört a félelem, a sírógörcs, a pánik. Ilona egy körülbelül fél órás, meditáció jellegű NLP foglalkozás során a rettegésemet elfogadássá és biztonságérzetté alakította át. Ettől kezdve a műtétig már nyugodt voltam, és utána is tele voltam pozitív gondolatokkal, a félelmem megszűnt. Biztos vagyok benne, hogy ez a módszer nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikerült felgyógyulnom a betegségből, és újra teljes életet élhetek!

 

Szente Patricia

 

 

8. elmúlt a duzzadás, a forróság...

 

Ilonával egy síelés alkalmával találkoztam. Panaszkodtam neki, hogy már hetek óta forró, gyulladt a kezem, legszívesebben a hideg hóval csillapítottam volna a melegségét. Egyik este Ilona hosszan elbeszélgetett velem, gyakorlatokat végeztünk, ezek alatt sok olyan régi élmény jött föl bennem, amelyekről azt hittem, hogy már régen elfelejtettem. Csodák csodájára másnapra a kezem teljesen rendbe jött. A gyulladás és a forróság elmúlt.

Ki gondolta volna, hogy a régen történtek ott lakoznak a lelkünk mély bugyraiban.... feltártuk, és a probléma megoldódott. A melegség, gyulladás elmúlt. Hihetetlen. Sokszor mondják, hogy próba szerencse, hát ez az volt. Mindenki maga dönt, hogy kipróbálja-e. Ja, és azt is mondják, hogy aki mer az nyer. Ez volt az én esetemben is... én csak ajánlani tudom.

Hálásan köszönöm Ilona!

 

Boróczky Éva

 

9. gyors volt, meggyőző és érdekes...

 

Addiktológus-konzultánsként és akupunktőrként kifejezetten a szakmai kíváncsiság vezetett Mélykuti Ilona wingwave coachingjára, mert 1. szeretek új módszereket a saját bőrömön kipróbálni 2.  csak a kellően komplex, tudományosan bizonyított dolgokban hiszek. 

Egy kicsit tartottam attól, meg kell mondjam, hogy ezoterikus lesz a dolog, de nagyon kellemes meglepetés ért.

Hogy ne csak elméletben ismerkedjem a módszerrel, egy konkrét problémámmal kezdtünk foglalkozni, ami vizuálisan megjelent előttem, és éreztem rögtön, hogy oldódik is. Másnap volt igazán nagy hatása, amikor tökéletes változást érzékeltem, ami tartósnak is bizonyult.

A lényeg, hogy az ember hagyja magát ösztönösen, intuitíve működni, és akkor megy, mint a karikacsapás. Nagyon szórakoztató, és csöppet sem emberpróbáló a dolog amiatt, hogy nem „lelkizni” kell, meg kellemetlen dolgokat boncolgatni, mint egy pszichológusnál, csak érzetekről, színekről, hangokról, testi érzetekről beszélni, ahogy az ember elméjében spontánul felbukkan.

Gyors volt, meggyőző, érdekes, és még kellemes is.

Örülök egyrészt a megtapasztalt tudásnak, másrészt a hatásnak.

Most tökéletesen jól vagyok – nyilván egyéb dolgok is segítettek, és az is lehet, hogy a gyógyulási lépcső utolsó fokán jártam már, de úgy érzem, ezt az utolsó fokot nem biztos, hogy egyedül ugyanilyen gyorsan és könnyen megtettem volna.

És amíg az ember nem teszi meg az utolsó lépést, addig nincs fönt a lépcső tetején… Ahonnan többet és jobban lát…

 

Kocsis Anikó

 

10. Anyaság

Mélykuti Ilonát egy kedves anyai barátnőm ajánlotta nekem, aki az elmúlt években a háttérből figyelte a gyermekvállalásért folytatott küzdelmemet, majd egy napon nem bírta tovább, és megejtette életem legrövidebb és leghasznosabb telefonhívását e témában. Úgy vélte, az összeszorított foggal való kitartás, az ütemezett vizsgálatok, adatok, laborok mellett a lelki háttérrel is foglalkoznom kellene, mert nem biztos, hogy jól viselem, hogy a sok karrier-teljesítmény után életem e nagy projektje nem kisujjból kirázott sikertörténet. Mondhatni: elindulni sem nagyon akar.

Csak öt mondatot mondott, de a mai napig vissza tudom idézni. Az anyai barátnék fontos mondatai már csak ilyenek ...

Nagy várakozással készültem az első személyes találkozásra, felkészülve a könnyes önvallomásokra, telesírt zsebkendőkre, várva a világmegváltó kérdések megvitatását és a hosszas terápiát.

Nos, tényleg gyorsan fogytak a zsebkendők, és bár előkerültek világmegváltó kérdések, még több hétköznapinak tartott nehézség és szorongás. Apróságok, amelyek elképesztő módon mégis megmaradtak 30-40 év távlatából, pontosan felidézhetően. Vagy 2-3 éve, hajnalonként gyomorba markoló gondolatokként őrizgetett események... egy kis árulás, egy kis tévedés – banális, így másokkal megoszthatatlannak tűnő nyavalygások.

Ilona rendkívül empatikus és kedves, szelíd érdeklődéssel és magabiztossággal kérdez és hallgat. Az együttlét hol beszélgetve, hol nagyokat nevetve, hol elmélyült koncentrálásban zajlik. Az érdekes és elegáns kézmozdulatokat is felvonultató stresszoldó technika alkalmazása során, a meglepő kérdésekre válaszolva, egyes érzések fura jellemzőire vonatkozó kérdéseket kell megválaszolni, amelyek így – meglepő módon – mintegy alakot öltenek. Az így megragadott érzések aztán halványulnak, szinte köddé válnak. Meglepetésemre a könnyeket gyors megkönnyebbülés követte, a feledés helyett az elengedés és megőrzés egészséges egyensúlya kezdett kibontakozni.

És a tapasztalataim ...? Néhány alkalom után egyre többször tűnt fel, mennyire másképp reagálok ugyanazokra a helyzetekre – hajnalban hiába keresem a jól megszokott mumusaimat. Kiköltöztek. A helyükön egy-egy kulcsmondat, egy-egy kép bukkan fel, vagy egy helyszín a meditációkból. Visszatekintve – mintha egy kővel teli zsákot cipeltem volna eddig, és azt most végre letettem. Már látom, részben magam raktam meg a zsákom nehéz kövekkel, részben mások. De már nincs kedvem cipelni – és nem is teszem. Hálás vagyok, hogy tudom, hová tartok az egyre kisebb teherrel. Nem lehetek elég hálás mindezért!

 

Mellékhatás – notórius késés

 

Sajnos pontatlan vagyok. Nem a tiszteletlenség okán, hiszen rettentő kínos, hogy várnak rám... De valahogy ez eddig nem ment nekem. Kezdjük ott, hogy eleve két héttel később születtem, mint várták. Ezen egyetlen ismerősöm sem csodálkozik, mert azóta sem sokat változott a helyzet, kiskorom óta rendszeresen szégyenkezem, hogy megint és mindig közbejön valami! Tényleg. Objektíve érthető dolgok, de hogy folyton és folyvást...? Hiába volt nyilvánvaló, hogy az ok bennem rejlik, hisz ennyi véletlen nincs, mégis, számomra védhetetlennek tűntek ezek az öngólok. Persze Ilonánál is – akihez teljesen más témában fordultam – elég hamar kiderült ez a kínos szélmalomharcom.

Kínomban tréfálkozva jegyeztem meg a sokadik szabadkozásnál, hogy erre fogok oldást kérni...

Ilona megértő lélek, és a következő alkalommal inkább ezzel a témával foglalkoztunk. Hogy mi köze egy 38 évvel ezelőtti óvodai ünnepségnek és egy cipőhúzásnak a szégyenkezéshez és a pontossághoz? Azt kell mondjam, lehető legtöbb!

Azt tapasztaltam, hogy a rákövetkező két hétben csodálatos paplan borult az időbeosztásomra. Nem a forgalmi dugók fogytak, hanem az indulást megelőző teendőim ritkultak, vagy váltak kevéssé fontossá. Napi hat találkozóm volt, mégis, ez idő alatt mindössze két alkalommal késtem 10 illetve 5 percet. Nagyon kíváncsian várom a következő hetek eseményeit – vajon tartósan megfogyatkoznak az elháríthatatlan akadályok...?

K. Zsuzsa

 

11. Felkavaró múltbeli élmények


Rendkívül zaklatott, szorongásokkal teli élethelyzetben kerültem Ilonához. Úgy éreztem egy baráti beszélgetés vagy kortárs irodalomból vett tanulságok nem elegendőek ahhoz, hogy kihámozzam a rengeteg problémám közül azokat, amiken tudok és akarok is változtatni. Már az első alkalommal igen nehéz, mély élmények szakadtak fel a régmúltból, amelyek iszonyúan felkavartak, de végre sikerült elengednem őket. Több, az életemhez szorosan „odatapadt” negatív érzést tártunk fel együtt, lokalizáltunk és engedtünk el. Megkönnyebbültem, szabadabbnak és energikusabbnak érzem magam. Több tíz éve halogatott döntéseket sikerült meghoznom, tudatosult bennem az erőm, a bátorságom. Köszönöm!

D. Edit

 

 
 

12. Nyugodtabban és céltudatosabban


Több éve próbálkoztam azzal, hogy megoldást találjak, illetve megpróbáljam feldolgozni az életem során felgyülemlett problémákat.
Ezek az esetek többségében nemcsak lelki, hanem sokszor fizikai tünetekben is manifesztálódtak. Korábban próbálkoztam csoportos és egyéni terápiával, de a problémák gyökerét nem sikerült megtalálni.
Egy nap a facebook-on olvastam egy interjút Ilonával, amelyben részletesen taglalta a módszere lényegét és jelentkeztem nála. A vele való  foglalkozások során és e sajátos módszernek köszönhetően sikerült feldolgoznom a születésem előtti és utáni események sorát, és megállapitani azok összefüggéseit a mai problémáimmal.
Ezt fel- illetve megszabadulásként éltem meg, és magabiztosabban tudok viszonyulni a különböző élethelyzetekhez. Míg korábban egy bizonyos szituáció idegességet, szorongást vagy türelmetlenséget váltott ki, most sokkal nyugodtabban és céltudatosabban tudok viszonyulni hozzá.


Júlia

 

13. Mennyit szidtak érte!

 

Majdnem mindenki életében van valami, amitől szívesen megszabadulna: egy rossz bevett szokás, egy beidegződött rutincselekvés, ami nem is tudjuk mikor kezdődött, csak VAN, mintha velünk született volna. Ilyen nálam a hajam tekergetése az ujjammal, ami valamikor a gyerekkoromban lett az életem része. Lehet ez pótcselekvés, valaminek/valakinek a hiánya, komfortérzés pótlása vagy csak rossz szokás?  Ki tudja…Senki a családban nem tudta megmondani, mikor kezdődött vagy miért. A szüleim a szokásos ráolvasással és szidással próbálták “orvosolni” a problémát, főleg gyerek és fiatalkoromban, de felnőttként is ért emiatt elég kritika. Én is szerettem volna most már megszabadulni ettől, úgy éreztem több okból is, hogy itt az ideje. De, amint hamarosan rájöttem, ez nem olyan egyszerű. Mintha a kezemet egy másik agy irányítaná, nem az enyém, nem hallgat a józan észre, és önálló életet él. Tehát elhatározással és fogadalmakkal sehova nem jutottam. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy vajon ez a beidegződés mikor is jöhetett létre, mi volt a kiváltó oka, de persze  nem jöttem rá. Voltak megérzéseim, de azok csak megérzések maradtak.

Külföldön élek. Ilonával kb. 8 hónapja dolgozunk együtt Skype-on azon, hogy az életem különböző területeit rendbe tegyük, hogy letegyem a vállamra nehezedő terheket, amiket gyerekkorom óta cipelek magammal. Volt egy eset a korai gyerekkoromban, amire homályosan ugyan, de emlékszem, amikor 3 évesen ok nélkül megbüntettek, nagyon megvertek. Az igazi okot a mai napig nem értem, a szüleim soha nem mondták el, hogy mi is történt valójában. Úgy éreztem, itt az ideje, hogy ezzel is foglalkozzunk mert az eset okozta seb még mindig nem gyógyult be. A beszélgetés során az NLP technika segítségével ez az emlék átalakult egy óriási szürkés-barna ragadós formátlan valamiből egy piros, bársonyos tapintású, kézben tartható, kellemesen puha labdává, amivel akár már játszani is lehet. Úgy éreztem, hogy a technika segített megérteni és feldolgozni ezt a történetet, legalábbis valamennyire.

Ezután a beszélgetés után kb. 3 nappal vettem észre, a legnagyobb ámulatomra, hogy a kezem már nem nyúl automatikusan a hajam után úgy mint máskor, nem él külön életet. És ez azóta is tart! Tehát a rossznak nevezett szokásom a régi trauma hatására alakulhatott ki. Tudom, hogy még most is tekerhetném a hajam, ha akarnám, de már nem KELL. Meggyógyultam!

 

B. Myrtill

 
 

14. Elkezdtem értékelni és szeretni magam

 

 

Kicsit sem egyszerűnek tűnő kérdéssel fordultam Ilonához, amiből egy nagyon intenzív önismereti utazás kerekedett. Egy, a gyerekkorban kezdődött beszédhibám miatt kerestem meg, aminek fizikai okát nem találták az orvosok. Korábban jártam már szakembereknél, de a hagyományos terápia nem hozott lényeges és tartós javulást. Különféle módszerekkel dolgoztunk, NLP-vel, wingwave-vel, de beszédtechnikai gyakorlatokkal is. Alkalomról alkalomra fejtettük fel az okokat, és találtuk meg azokat az élményeket, amik a probléma kialakulásához vezettek. Innentől kezdődhetett a változás, minden értelemben. Örülök hogy Ő elkísért ezen az úton, és minden támogatást megadott ahhoz, hogy eljussak azokhoz a felismerésekhez, amikhez egyedül talán soha nem jutok el. A legfontosabb számomra, hogy ráleltem belső erőforrásaimra  amiket azonnal használni tudtam a felmerülő kihívások megoldásához. Találkozóink hatására alkalomról alkalomra formálódott a magamról alkotott képem. Elkezdtem értékelni és szeretni önmagam. Köszönöm, hogy figyelemmel, türelemmel és szíve minden szeretetével foglalkozott velem.

Nóra

 

15. Coaching élmények

 

Egy nagy-nagy szakmai álmomat voltam kénytelen feladni, ezért komoly stresszhelyzetbe kerültem. Rendszeressé váló szorongásaim és fizikai tüneteim miatt teljesen kilátástalannak éltem meg a helyzetemet. Bár jó néhány terápiás és coaching technikát ismerek, rá kellett döbbennem, hogy külső segítségre van szükségem. Türelmetlen ember lévén hatékony és gyors megoldást kerestem. Teljesen véletlen találtam a wingwave coachingra és Mélykuti Ilonára. Akkor még nem is gondoltam, mennyi mindent kaphatok majd a találkozásoktól.

A közös munka során a jelenlegi problémáimat tudattalan magzat és gyermekkori élményekre vezettük vissza. Ilona a belőlem ömlő szavakból mindig rátapintott a lényegre, véletlen elejtett mondataim – egy-egy régóta jelentkező testi tünetemről – számára többletinformációkat hordoztak.  Ezek okainak feltárására és feloldására alkalmazta módszereit. Nemcsak szakmai válsághelyzetemmel foglalkoztunk, hanem pl. szülőkkel, nőiességgel kapcsolatos problémáimat, gyermekkorban átélt agresszív élményeimet is „helyretettük”, átkereteztük.

Egyes alkalmak végén olyan mondatokat kaptam, melyek „ízlelgetése” fokozatosan segítette önbecsülésem visszaszerzését. Máskor közösen bukkantunk olyan költeményekre, melyek olvasása szintén könnyítette lelki kínjaim elviselését.

Talán a harmadik találkozás után örömmel fedeztem fel, hogy „ismét működik a racionális és az intuitív agyféltekém is.” Mondhatom felejthetetlen élmény volt! (A lelki fájdalom, a keserűség, a boldogtalanság, az alvási zavarok, az idegkimerültség ugyanis hónapokig mindent elborított a bensőmben.)

Ma már elmondhatom, hogy képes vagyok a megfelelő objektivitással rálátni az eseményekre. A tudattalan blokkok feloldása elősegítette, hogy tudatosan figyelhessem gondolataimat, megjelenő érzelmeimet. Belső nyugalmat, békét és higgadt reakciókat tapasztalok magamon. A coaching ülések eredményeként ismét a megoldásokra fókuszálhatok, és személyes fejlődésemmel foglalkozhatok.   

Nagyon örülök, hogy személyes krízisem során egy ilyen nagy tudású, széles látókörű, bölcs tanácsadóra bukkantam.

Kulcsár Anita