A titok börtönében
Egy stressz-terapeuta naplójából
 
Megjelent: "Amiről az orvos nem mindig beszél" című, havilapban
2019. júliusában

 

Mekkora stresszforrás a titok? Képes-e az ember azt a végtelenségig hordani? Milyen árat kell fizetnie, milyen testi tüneteket kell elviselnie annak, aki emiatt folyamatos félelemben él? Hogyan lehet az NLP és a wingwave coaching eszközeivel csökkenteni a titok terhét, és segíteni őrzőjét, hogy képes legyen kiutat találni a titok okozta magány börtönéből?

Van egy titkom, amit nem oszthatok meg senkivel – kezdte Anna. De nem is ezért jöttem önhöz, hanem mert nem tudok villamosra, buszra szállni! Elkap a félelem, hogy nem bírom ki a pár perces utat hasmenés nélkül. Emésztési problémákkal küzdök, nincs energiám, egyre-másra derülnek ki a különböző ételallergiák. Lassan nem tudok már semmit sem enni.”

Anna titka a közös munka során hamar kiderült. Amit nem tudott elmondani, azt elárulta a teste, a panaszai. Hároméves kislánya nem a férjétől született. A gyerek apja nem merte, nem akarta vállalni ezt a kapcsolatot, Anna viszont előtte senkitől nem tudott teherben maradni. Elhatározta, hogy megszüli a gyereket, és senkinek nem árulja el, hogy nem a férj az apa. Anna férje és a kislány nagyon szeretik egymást, ami számára még nehezebbé tette a helyzetet. „ A férjem biztos nem szeretné tudni” – mentegetőzött, de bűnösnek érezte magát. Anna nem tudta, mekkora terhet vett magára azzal, hogy elhatározta: megőrzi a titkot. Azt gondolta, nagyobb seb lenne elmondani, így viszont „csak” magát terheli.

Először a mindenkivel szemben érzett bűntudat stresszével és a hozzá kapcsolódó testérzetekkel kellett dolgoznunk. (A testérzeteknek nagyon nagy jelentőségük van az általam használt módszereknél. Hányszor érezzük azt, hogy elszorul a torkunk, összeszűkül a gyomrunk, de nem tudjuk részletesen elmagyarázni, hogy mi mindent érzünk és gondolunk! Nem is kell. A coachnak sokszor a testérzet is elegendő információ.)

Annánál a bűntudatot követte a szégyen, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság és a harag, amit hol imádott kislánya, hol a kislány édesapja iránt érzett. Amikor az édesapával találkozott (aki a munkatársa), azonnal megjelentek a testi tünetek. A titok, amelyről úgy érezte, soha nem szabadulhat, magányossá tette. A férfi jelenléte, aki nem vállalta őt és a gyerekét, csak erősítette benne ezt az érzést.

Először azt kellett elfogadtatnom Annával, hogy a tünetei nem függetlenek a titkától, utána pedig azt, hogy – bár önmagának és másoknak is nagyon nehéz helyzetet teremtett – nem kell bűnösnek éreznie magát. Fontosnak tartottam, hogy erősítsem az önértékelését. A „nem vagyok elég jó senkinek” érzést kellett feldolgozni, és a saját, valódi értékeit elfogadtatni a coaching során. Hiszen ha jobban bízik magában, bátrabban meri vállalni a tetteit a világ előtt.

Jó másfél év telt el, amíg Anna eljutott a döntésig. Közben elvált a férjétől, mert nem érezte etikusnak, hogy továbbra is vele él. Aztán egy reggel beült a volt férj autójába, és MEGMONDTA! Kapott is hideget, meleget, mindennek lehordták, de végre sikerült kimondania – és legfőképpen vállalni azt, ami jön, legyen az bármi. Megkönnyebbült. Nem hitte volna. Azt meg végképp nem, hogy csökkentek a hasmenéses tünetek, gyomorgörcs nélkül fel tudott szállni a buszra. Végre a gyerek vér szerinti apjával is őszintén tudott beszélni, képes volt kifejezni a haragját, indulatát és fájdalmát, „leverni rajta” azt a kínlódást, amit a titok terhe okozott neki. Ettől a helyzet ugyan nem változott, de ő legalább megszabadult az évekig magában hordott, elkeseredett indulattól.

Anna volt férje tehát már tudja, hogy nem ő a vér szerinti apa. Kapcsolata a kislánnyal azonban semmit sem változott, ugyanúgy szereti őt. Egy dolog azonban még hátra van. Egyszer a kislánynak is meg kell majd mondani az igazságot. Anna ehhez még nem érez elég erőt, nem tudja mikor lenne a legjobb, most vagy később. Egy biztos: el kell mondani.

*

Milyen kár, hogy Anna nem ismeri Zoltánt, akinek az okozza problémáit, hogy sokáig nem tudta, kik is a szülei. Hogy milyen stresszt jelent, ha valaki elől eltitkolják a származását – arról a későbbiekben fogok írni.

 

Mélykuti Ilona