Lombikstressz
Egy stressz-terapeuta naplójából
 
Megjelent: "Amiről az orvos nem mindig beszél" című, havilapban
2019. júniusában

 

Egy lombikbébiprogramban való részvétel nagy fizikai és anyagi megterhelés – ezt sokan tudják. Látunk mosolygó szülőket, egészséges gyerekeket is. Olyanokat, akiknek nem sikerült, ritkábban. Arról kevés szó esik, mekkora lelki terhet jelent, hogyan terheli meg a kapcsolatot ez a vállalás.

Vajon hány nőnek jár a fejében, hogy dédanyáink olykor a mező szélén szültek? Máriának biztosan – mert a férje gondoskodott róla. „Te még egy gyereket sem vagy képes összehozni! A dédanyám megszült a mező szélén, nagyapámat egy kendőben a hátára vette, és folytatta a munkát, te meg itt kényeskedsz! Hiába óvod magad a széltől is, képtelen vagy úgy működni mint egy normális nő.” – mondta a hatodik sikertelen lombik-beültetés után.  A kedves férj jól időzített: bebiztosította, hogy a hetedik beültetés se sikerüljön!

Mária csak évek múlva, számos megalázó jelenet, dühös szemrehányás után volt képes kiszabadulni ebből a számára egyenlőtlen kapcsolatból. Akkor már világosabban látta, hogy férje az önmaga alkalmatlanságától való félelmét zúdította rá. Látta, de Máriát akkor is tovább kísérték saját démonjai: a bűntudat, a szégyen, az elkeseredés, a csalódás érzése – vagyis mindaz, amit a lombikbébi programban részt vevő nők és férfiak olyan gyakran átélnek. Nem akart újra és újra szembesülni a kudarccal, inkább lemondott arról, hogy gyereke legyen. Nagyon meglepődött, amikor  egy független és egyenrangú kapcsolatban terhes lett. Simán. Negyvenévesen. Nem számított rá, nem védekezett – de legfőképpen nem félt!  Mária kisfia ma már óvodás, ő pedig orvosként az állapotos nőknek segít abban, hogy komplikációk nélkül tudjanak egészséges gyerekeket a világra hozni.

Amikor találkoztam Máriával, már anya volt, de a kudarctól való félelem még mindig munkált benne, csak éppen már az élet más területein kellett megküzdenie vele. A sok sikertelen beültetés ebben sikeres volt: ez a stressz mélyen beleivódott az idegrendszerébe, és azonnal aktiválódott, amikor kicsit is felmerült , hogy valami nem sikerül. Amikor felismerte, hogy mi a gyökere mai félelmeinek, könnyebben tudott megszabadulni attól.

*

Amikor Kata elhatározta, hogy szülni fog, a szakemberek eleve a beültetést ajánlották. Azt mondták, természetes úton kicsi az esélye, hogy teherbe essen. Társával évekig járták a klinikákat – amihez nagyon sok lelkierő és pénz kellett. Egy hormonkezelésnél aztán úgy döntöttek, az lesz az utolsó. Ha ismét nem sikerül, akkor nem viszik tovább ezt a nehéz terhet: közös életük, kapcsolatuk fontosabb ennél a keserves és drága küzdelemnél. De szerencsére ez a próbálkozás végre sikerrel zárult, s Kata – az évekig tartó próbálkozás után – terhes maradt. Egészséges kislányuk született, s fel sem merült bennük, hogy valaha még lehet gyerekük. Pedig lett: egy kisfiú. Véletlenül, természetes úton. Akkor, amikor már nem kötötte gúzsba őket a görcsös akarás és a veszteségtől való félelem.

*

A lombik-programban részt vevő párokat többnyire nem készítik fel arra, mekkora feszültséggel, izgalommal, kettejük közötti konfliktussal járhat egy-egy beültetés. Ülni a váróban, sok, feszült arcú nővel együtt várni arra, hogy a szenvtelen hang vajon melyiküknek mondja, hogy nem találtak érett petesejtet a leszívottak között, és melyiküknek, hogy mehet a beültetésre! A beültetés után pedig a görcsös akarás, hogy pihenni kell, hogy lazának kell lenni, s hogy el kéne felejteni a félelmet, hogy vajon megmarad-e, hogy lesz-e belőle embrió? S ha nem sikerült, jön az önvád, vagy a másik hibáztatása, a szégyenkezés a drukkerek előtt. Lehet keserűen hallgatni a bíztatásokat, és egyre nagyobb lelki teherrel nekimenni a következő beültetésnek. Ehhez nagyon kellene a szakértő segítség.

A lombikstressz a félelem, a bűntudat, a harag, a szégyen, a fájdalom keveréke. Hatással lehet a beültetés sikerére. Ezt a stressz-csomagot nagyon nehéz egyedül vagy kettesben vinni. Fontos lenne, hogy a párok tudják: nem csak fizikai megpróbáltatásnak néznek elébe! Fontos, hogy készüljenek fel erre, forduljanak segítségért. Akkor a sikert és a kudarcot is könnyebb lesz elviselni.

 

Mélykuti Ilona