Csalóka fények az alagút végén
Egy stresszfeldolgozó coach naplójából
Megjelent: "Amiről az orvos nem mindig beszél" című, havilapban
2019. áprilisában
Szerencsére egyre többen értik meg a holisztikus gyógyítás jelentőségét, hogy nem elég a tüneteket kezelni, a testet gyógyítani – az egész embert kell figyelembe venni. Vannak azonban, akik úgy gondolják, elég, ha felismerik a betegség lelki okait, és attól várják a gyógyulást.
„Nem akarom mutogatni a kopasz fejemet, még nem szoktam hozzá. Ne haragudj, nem veszem le a sapkám” – szabadkozott Irén. A harmadik kemója után találkoztunk. Irén magasan képzett, vezető pozíciót betöltő, sokat dolgozó, okos nő. Két éve agresszív méhdaganatot diagnosztizáltak nála. A kiírt műtétre néhány hetet várnia kellett. Eközben Irén az interneten rátalált egy olyan, magát „alternatív gyógymódnak” nevező módszerre, amelyet nagyon szimpatikusnak talált. Elfogadta a módszer alapvetését, mely szerint ha megértjük és feldolgozzuk a betegségünket kiváltó lelki okokat, meg tudunk gyógyulni. Ennek hatására lemondta a műtétet. Irén nem sokkal a diagnózis előtt vált el. Biztosnak tűnt számára, hogy betegségét az a több éves, nehezen megérthető és nehezen átélhető folyamat okozta, amelynek végére a válás és a vagyonmegosztás tett pontot. Irén számára bíztatónak és hihetőnek tűnt, hogy a lelki rendrakás, a váláshoz vezető folyamat megértése helyettesítheti a beavatkozást. Beiratkozott egy önismereti tréningre, meditálni kezdett. Közben azonban fogyott és gyengült. Amikor már csak segítséggel tudott kiszállni az autójából, egy barátja elvitte egy onkológushoz. Egy héten belül megoperálták – ahogy a nők mondják: kipakolták.
– Keresem az utamat – mondta Irén. Szeretném megérteni, hogy miért is vártam.
*
Amikor Anna csomót tapintott a mellében, legelső gondolata az volt, hogy végre tisztáznia kell a férjével egy sor, soha meg nem beszélt dolgot. Legfőképpen pedig szeretnie kell önmagát! A másfél év alatt, amit a házasság rendberakásának szentelt, a csomó hol nagyobb, hol kisebb lett, de el nem múlt. Amikor végül mégis sebészhez fordult, a daganat már 8 cm átmérőjű volt. Anna egyik mellét le kellett venni.
*
Kutatások tömege bizonyítja, hogy a lelki hatások, traumák, váratlan események, feldolgozatlan tragédiák döntő szerepet játszhatnak egy-egy betegség kialakulásában. A harag és más érzelmek tartós elfojtása, a bizonytalanság, a tehetetlenség: mind betegítő tényező.
Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb teret nyer az orvoslásban az a szemlélet, hogy testünk és lelkünk működése nem független egymástól. Egyre többen tudják, tudjuk, hogy a gyógyulás folyamatában milyen fontos, hogy megértsük saját működésünket, megtanuljuk képviselni önmagunkat, kimutassuk érzelmeinket, felismerjük félelmeinket.
De vajon miért gondolják egyre többen, hogy mindez elég a gyógyuláshoz? Miért esnek át a ló másik oldalára? Miért hiszik el, hogy a súlyos betegség tünetei megszűnnek, ha felismerik a lelki mozgatórugókat? Miért nem szeretik annyira a testüket, hogy ne hagyják cserben? Miért nem evidencia, hogy ha a tünetek megjelentek, azokat is kezelni kell?
Csak találgatni tudok. Biztosan benne van az egészségügybe vetett bizalom csökkenése. És benne van a félelem a fájdalomtól, kiszolgáltatottságtól. Sokakat kísért a gyerekkori mandulaműtét emléke, a rettegés a fogorvostól, oltástól, a kórházi egyedülléttől. Ezek a gyerekkori élmények felnőttkorban is aktiválódhatnak, de ezeket – segítséggel – fel lehet dolgozni. Az egyik budapesti kórházban azok a betegek, akik a műtét előtt és után meditációs szövegeket hallgattak, könnyebben és gyorsabban gyógyultak mint a társaik. Magam is dolgoztam egy gerincműtét előtt álló asszonnyal, akinek a rettegését sikerült enyhíteni az NLP segítségével.
Remélem, Irén és Anna még nem késtek el a felismeréssel.
Mélykuti Ilona
