Gyógyító szemmozgás

Egy stresszfeldolgozó coach naplójából

​

Megjelent az "Amiről az orvos nem mindig beszél" című, havilapban,

2021. májusában

 

A világon egyre többen használnak egy alig harminc éve született technikát, az EMDR-t. Mit fed ez a titokzatos négy betű? Hogyan segít ez a módszer a lelki sérülések, a stressz feldolgozásában?

​

Szélfútta levelek és egy tudományos felfedezés

 

1987-ben történt. Francine Shapiro amerikai tanár-pszichológus gondjaitól gyötörten sétált egy parkban. A szél fújt, és ő automatikusan követte szemével a sétány két oldalán a fák leveleinek mozgását. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy megkönnyebbült. Ahogy elemezte az elmúlt perceket, rájött, hogy szemének ide-oda való mozgása összefüggésben állhat a váratlan könnyebbség érzésével. Elhatározta, hogy tudományos eszközökkel megvizsgálja, hogy vajon ez a véletlen tapasztalás törvényszerű volt-e. Hetven önkéntessel kutatni kezdett, eljárásokat dolgozott ki, súlyos traumán átesett emberekkel próbálta ki sikeresen a saját magán tapasztalt jelenséget. Shapiro a keze vízszintes mozgatásával érte el, hogy a kísérleti személyek – később a páciensek – folyamatosan jobbra-balra mozgassák a szemüket. Így született meg az EMDR terápia. (EMDR angol rövidítés, szó szerint: szemmozgás általi érzéktelenítés és újrafeldolgozás. ) Shapiro első könyvében nyolc-lépéses pszichoterápiaként ismertette felfedezését. Azóta orvosok, terapeuták, képzett coach-ok is alkalmazzák. Az Európában egyedüli ISO minősítéssel rendelkező wingwave coachingnak is ez a módszer az alapja.   Az EMDR lényege tehát az a felismerés, hogy az alvás alatti REM fázishoz hasonlatos szemmozgás segít a traumák feldolgozásában.

 

REM fázis és a stressz

 

A REM szintén angol rövidítés, gyors szemmozgást jelent, az alvás egyik periódusa. Ebben a fázisban színes, szimbolikus álmokat láthatunk. Sokan észre vehettük már, amikor egy alvó ember csukott szemhéján át is látszik, ahogy ide-oda mozog a szeme. Úgy szoktam magyarázni, hogy agyban ilyenkor „rendrakás” zajlik. De a „rendrakás” során maradnak feldolgozatlan események, élmények. Ezek főleg olyan traumák, sérülések, amelyekkel – mindegy mikor történtek – nem tudunk mit kezdeni. Ha túl súlyos volt a sérülés, hiába tudjuk, hogy sok éve történt, hogy már elmúlt, az esemény elraktározódott az érzelmi agyunkban, a testünk emlékezik rá. Enyhébbnek számító események is kiválthatják ugyanezt, főleg a gyerekkorunkban történtek, mert akkor sokkal kiszolgáltatottabbak, sebezhetőbbek voltunk, hiszen kevésbé tudtunk védekezni. Elég egy hang vagy rossz tekintet, egy szag, egy szituáció, ami arra a bizonyos élményre emlékeztet, és az emlék életre kel, mi pedig ugyanazt a stresszt éljük át, mint akkor, amikor az eredeti élmény történt velünk. Például fogalmunk sincs róla, miért szorongunk mindig egy-egy munkahelyi beszámoló előtt. Nem tudjuk, hogy egy általános iskolai megszégyenítést élünk át újra, amikor mások előtt kell beszélnünk, mert hiába teltek el évtizedek, nem jutottunk túl rajta, ugyanazt a félelmet, szégyent éljük át, mint 7-8 éves korunkban. A berögződött emlék erősebb, mint a tudatos énünk.

Az alvás közbeni spontán szemmozgás egy öngyógyító folyamat. Ezt az öngyógyító mechanizmust másoljuk, amikor ébrenlétben, a kliens szeme előtt kezünk fél-egy percig tartó, jobbra-balra mozgatásával generálunk egy REM fázist, ezzel segítjük az agyat, hogy be tudja fejezni azt a munkát, amire egyébként külső segítség nélkül nem lenne képes. Ez a technika kiszabadítja a régi sérülést az érzelmi agy fogságából, összeköttetést teremt a két agyfélteke között, így ad lehetőséget arra, hogy létrejöjjön a kapcsolat a racionális és az érzelmi agy között. Olyan ez, mint egy „Aha élmény”. – Nem gondoltam volna, hogy ez a régi történés áll a háttérben –hallom sokszor.  Ugyanakkor a nagyon komoly sérüléseket nem felejti el az ember, csak nem tud ellene mit tenni. Ahhoz, hogy ezt a feldolgozó munkát el tudjuk végezni, azonosítanunk kell az élményt, hozzá kell férni az érzésekhez. A wingwave módszerrel meg tudjuk találni azt a stresszt, amit akkor átéltünk, és újra és újra megkínoz minket, amikor a feldolgozatlan emlék aktiválódik az érzelmi agyunkban és a testünkben, és mi úgy reagálunk, mint akkor, amikor sérülés velünk eredetileg történt. Ilyen stressz például a félelem, a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség, a beszorítottság, a fájdalom, és a hozzájuk tartozó testérzetek, ezeket dolgozzuk fel az EMDR segítségével. A régi élményt nem tudjuk megváltoztatni, de a hozzá való viszonyunk megváltozik a feldolgozás során, képesek leszünk távolabbról szemlélni, már nem gyakorol ránk olyan hatást, mint azelőtt. A megkönnyebbülés, amit Francine Shapiro a parkban érzett, nem marad el.

 

Félelem és bűntudat – egy példa

 

Balázs rettegett az érettségitől. Félelme nem volt érthető, hiszen kiváló tanuló, rajta kívül senkiben nem merül fel, hogy nehézsége lehetne a vizsgán. Közös munkánk első lépéseként Balázs félelmének történetét kellett felgöngyölítenünk.

A fiú kicsi korától talajon tornázott. Nyolc évesen kezdett versenyezni, hamarosan országos bajnok lett. Fanatikusan szeretett edzésekre járni, nem érdekelte más. Kamaszkorában nemzetközi versenyre jelölték. Ekkor a többi gyerek szülei meggyanúsították az edzőjét és a szüleit azzal, hogy csaltak, hogy Balázs eredményeit elismerjék a nemzetközi mezőnyben.

A riválisok aknamunkája végül nem járt sikerrel, Balázs ifjúsági Európa-bajnok lett, de örülni már nem tudott neki. Változatlanul maximálisan teljesített az edzéseken, de a versenyeken elkezdett rontani. Soha nem tudta megfogalmazni, csak érezte, hogy mivel sújtják a riválisok. Megvonták a szeretetüket. Megbüntették, mert túl jól teljesített. Azóta nem nyert versenyt.

A győzelemmel összenőtt benne a bűntudat érzése, és a félelem, hogy ha jól teljesít, nem fogják szeretni. Az érettségi előtti hónapokban ismét szétfeszítette a szeretetmegvonástól való félelem és az elvárásoknak való megfelelés kényszere – az a kettősség, amivel nem tudott megküzdeni. Ezt a gátat bontottuk le a közös munka során a wingwave módszer és az EMDR segítségével. Balázs sikeresen leérettségizett.

  

2001-ben a Science című folyóiratban jelent meg a Harvard Egyetem neurofizológiai laboratóriumában kutató Stickgold professzor közleménye, aki arról írt, hogy a szemmozgás és a figyelem irányítását befolyásoló ingerek szerepet játszanak az emlékek agyi átrendeződésében. Ez igaz az alvásra, az álmodásra, és az EMDR kezelésre. Egy másik tanulmányban arról számoltak be, hogy már az első szemmozgás-sorozat is relaxációt vált ki, lassul a szívritmus és emelkedik a testhőmérséklet. (Journal of behavior therapy 1996. ) A relaxációs hatást coach-ként én is rendszeresen tapasztalom.

 (Felhasznált irodalom: David Servan-Schreiber: A szíveddel figyelj. Park kiadó 2015)

​

Mélykuti Ilona