Még tart a nehéz tél
21. századi segítség a stressz és a bezártság enyhítésére
Egy stresszfeldolgozó coach naplójából
Megjelent az "Amiről az orvos nem mindig beszél" című, havilapban,
2021. januárjában

 

Egy friss felmérés szerint a járvány hatására ma minden ötödik francia depressziós, növekszik az alkoholizmus és a droghasználat. Bostoni szakemberek publikálták nemrég, hogy az amerikai felnőttek körében háromszorosára növekedett a depressziósok száma. Ttudjuk, hogy Magyarországon a világátlagnál gyakoribb a depresszió, két éve a felnőttek 10,5 százaléka vallotta magát annak. Egy magyar szakember szerint a fertőzéstől és a munka elvesztésétől való félelem akár 15-20 százalékkal is növelheti az ebben a betegségben szenvedők arányát.

Mostanában sokat gondolok arra, vajon eleink hogyan alkalmazkodtak a világjárványokhoz. Milyen lehetett az emberek hangulata, érzelmi stabilitása? Azt tudjuk, hogy a pestisjárvány idején csőr formájú álarcokkal védekeztek, ezekbe gyógynövényeket tömtek, az 1918-as spanyolnátha idején pedig már tilos volt maszk nélkül felszállni a villamosra. Azt is tudjuk, hogy már az első pestisjárvány idején, a 14. században létrehoztak karanténokat például Velencében, de az 1738-ban a pestisjárvány alatt Buda és Pest egymás ellen is vesztegzárral védekezett. A források megemlítik, hogy a 17-ik, 18-ik századi járványok idején sok volt a renitens, akik átszöktek a kordonokon, nem tartották be a szabályokat. Sokan eltitkolták a betegségüket, mert megélhetési gondokkal küszködtek, és pénzt kellett keresniük. Ugye ismerős! Nincs új a Nap alatt, hiába teltek el évszázadok.

Arról én legalábbis semmit nem tudok, hogyan küzdöttek meg elődeink a depresszióval, a bezártsággal, a félelemmel, a kiszolgáltatottsággal, az állandó életveszély gondolatával. Ezek teljesen normális reakciók voltak régen is, és ma is azok mindarra, ami egy bizonytalan, veszélyesnek ítélt helyzetben velünk és körülöttünk történik. A katasztrófával kapcsolatos félelmet, veszélyérzetet már átéltük tavasszal, az első hullámban. Az igazi járvány most jött el, ezekben a hónapokban, amikor már nem hat annyira a veszélyérzet, inkább az elfásulás, eltompulás, a kiábrándultság idejét éljük. Azt már tudjuk, fizikailag hogyan védhetjük meg magunkat a fertőzéstől, ezt a tudást egyre többen használják is, de a „lelki maszkunkat” csak nagyon ritkán vesszük fel. Nincs készségszinten, hogyan használjuk a bennünk meglévő erőt. Például, hogy emlékezzünk vissza a sikeres korszakainkra – azok is mi vagyunk! Az újrakezdéseinkre – azokat is mi értük el! És ha régebben sikerült, akkor a jelenlegi, reménytelennek látszó állapotból is fel tudunk állni! Gondoljunk közeli barátainkra, akikkel régen naponta találkoztunk, és akiknek ma ugyanúgy szükségük van ránk, mint nekünk rájuk! És legfőképpen: használjuk fel és használjuk ki az online teret, egy olyan lehetőséget, ami megkülönbözteti ezt a járványt minden eddigitől.  Higgyünk abban, hogy ha csak részben is, de pótolni tudjuk a személyes találkozást! Kétdimenziósan is mi vagyunk, az arcunk, a gesztusaink, a hangunk a mosolyunk – ezt mind át tudjuk adni. Beszéljünk, beszéljünk, találkozzunk online! Ha pedig úgy érezzük, szakértő segítségre van szükségünk, éljünk vele!

A Semmelweiss Egyetem szakemberei a minap egy hasznos listát állítottak össze arról, mi a teendő, ha valaki elkapta a Covid-19 vírust. Ebben ajánlanak lelki segítségnyújtást is, olyan telefonos és internetes szolgálatokat, amelyeket bárki felhívhat egy 30 perces beszélgetésre. Ajánlják egyebek között a http://meghallgatunk.online  oldalt, vagy Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségét a 116-123-as számon (előhívó nélkül).

Az NLP és a wingwave módszer gyakorlatában sem új az online kapcsolat, én is évek óta dolgozom a virtuális térben. Zsuzsa Svájcban nagymama, sok problémát él át az unokáival kapcsolatban. Mónikával azóta beszélünk hetente a laptop képernyője előtt, amióta két éve elhatározta, hogy Angliából átköltözik Portugáliába. Mária Svédországból kért segítséget a nem kevés nehézséget jelentő beilleszkedéshez.  Velük csak az interneten lehetséges a stresszfeldolgozás, izgalmas munka, és jók a tapasztalataink. Ahogy a home office is meglepő változásokat hozott a szokásainkban, úgy ismerhetjük fel, hogy az online coaching is jó eszköz arra, hogy megalapozzon egy belső biztonságot a járvány okozta bizonytalan időkben. Aki idegenkedik tőle, egyszer kell csak kipróbálnia, hogy megtapasztalja, működik.

Mélykuti Ilona