Mitől omlik le a láthatatlan fal?
Egy stresszfeldolgozó coach naplójából
Megjelent az "Amiről az orvos nem mindig beszél" című, havilapban,
2020. augusztusában.
Hogyan lehet felkészülni az NLP és a wingwave coaching segítségével az előttünk álló fontos eseményekre? Egy sikeres államvizsga története.
Anna három éve halasztgatta az államvizsgáját. Megírta a szakdolgozatát, letette az összes záróvizsgát, megszerezte az abszolutóriumot, már csak az államvizsga hiányzott. A negyvenes éveiben járó, talpraesett, több szakmában is gyakorlott nő, aki munkahelyén emberek tucatjait irányította, minden lehetséges alkalommal jelentkezett a megadott vizsgaidőpontokra, de az utolsó napon mindig lemondta. Nem volt képes rávenni magát, hogy elmenjen. Hiába dolgozta ki az összes tételt, úgy érezte, nem tudna megszólalni a vizsgabizottság előtt, és csúfosan leszerepelne a vizsgáztatók, önmaga, a férje, a barátai és a családja előtt. Inkább visszakozott, és abban reménykedett, hogy a következő alkalommal bátrabb lesz. Így ment ez három éven át. Ezután keresett fel.
Tudja milyen az érzelmi hullámvasút? – kérdezte Anna. – Amikor az egyik pillanatban azt gondolom, hogy az egész kábé annyi erőfeszítés, mint elfújni egy madártollat, máskor pedig tonnányi teherként nehezedik rám az érzés, hogy szégyent fogok vallani. Szeretnék elmenni, de képtelen vagyok rá.
Közösen kezdtük el felderíteni azokat a múltbéli eseményeket, amelyek hasonló érzéseket idéztek fel Annában. A wingwave coaching tesztje kiválóan alkalmas arra, hogy segítségével olyan események is a felszínre kerüljenek, amelyekre a kliens nem gondol – vagy azért mert régen elsüllyedt a tudattalanban, vagy azért mert nem jut eszébe, hogy köze lehet a jelenlegi elakadásához. Anna esetében először egy 14-15 éves korából való emlékre találtunk, amelyben megjelent a jelenlegi helyzettel azonos érzés, a beszorítottság stressze. Anna nagyon tehetséges élsportoló, kajakozó volt, már junior válogatott. Heti tizenkét edzéssel igazi versenyistállóban érezte magát, mindent alá kellett a sportnak rendelnie. Sem a fiúk, sem a barátnők nem fértek bele az életébe. Hosszú vívódás után, edzőjével és a szüleivel is szembe menve, végül úgy döntött, hogy abbahagyja a versenyzést, lemond a sikeres karrierről, a hírnévről. – Nem volt már motivációm – emlékezett vissza a történtekre.
A második eseményt, amelynek köze volt a jelenlegi érzelmi hullámvasúthoz, Anna 31 éves korában találtuk meg. – Ebben az évben mentem volna férjhez egy kedves, és nagyon jómódú férfihoz. Több éve éltünk együtt, mindent megkaptam tőle. Kitűztük az esküvőnk időpontját, a pappal is találkoztunk, mindent elrendeztünk. Aztán egy héttel a nagy nap előtt arra ébredtem, hogy én ezt nem akarom. Az utolsó pillanatban léptem vissza.
Ennek a két eseménynek látszólag semmi köze sincs ahhoz, hogy Anna nem tudott nekimenni az államvizsgának. Pedig van bennük közös, mégpedig a kényszerhelyzet, amibe ő lavírozta be magát, de aztán fogolynak, beszorítottnak érezte magát benne. Mire lenne szüksége, hogy a kezébe vehesse a diplomáját?
– Tudásra és hitre, hogy képes vagyok rá – válaszolta Anna. Ekkor NLP gyakorlatokkal folyattuk a munkát, amelyekhez olyan eseményeket kerestünk és idéztünk fel, amikor valami nagyon jól sikerült, amikor Anna azt élte át, hogy képes győzni. Ezekkel az erőforrásokkal „felfegyverkezve” gondolatban lejátszottuk a közelgő államvizsgát, hogy ne legyen ismeretlen majd az igazi. Anna lelkesen távozott: most már várta a megmérettetést – Én pedig kíváncsian vártam az eredményt. Egy hét múlva az alábbi levelet kaptam:
Kedves Ilona, tegnap stressztelenül, sikeresen levizsgáztam.
Teljesen más hangulatban indultam neki (most végre igazából is)...
Amikor beértem az egyetemre, az izgalmi állapotom csak annyira volt fokozott, amennyire éppen kellett ahhoz, hogy jól teljesítsek. Ahogy elértem a termet, három nagy levegővétel után benyitottam, és egyből húztam is a tételeket. Amikor elkezdtem kidolgozni őket, már annyira magabiztosnak éreztem magam, hogy meg is lepődtem rajta.
A védés, az teljesen az enyém volt. Élveztem minden pillanatát.
Köszönöm a felkészítést, hálás vagyok érte! Jó lenne, ha másoknak is lenne lehetőségük ilyen módon is felkészülni bármilyen, számukra fontos eseményre.
Üdvözlettel:
Anna
Mélykuti Ilona
