Éberségmeditáció a Föld körül
Egy stresszfeldolgozó coach naplójából
Megjelent az "Amiről az orvos nem mindig beszél" című, havilapban,
2020. júniusában.
A világjárvány kezdete óta nagyon népszerűek lettek azok az internetes alkalmazások, amelyek segítségével egyszerre akár ezer ember is össze tud kapcsolódni, hallja és látja egymást. Egy ilyen program tette lehetővé azt is, hogy Jon Kabbat-Zinn, a mindfulness megalkotója, egy heteken át tartó, a világot átfogó meditációt és beszélgetést tartson, amibe bárki bárhonnan be tud kapcsolódni. Ennek a virtuális közösségnek én is része voltam.
Ülök a számítógépem előtt. Egyedül vagyok. Várom, hogy a zoom-on megjelenjen a felirat: kis türelem, a vendéglátó mindjárt beenged. Ezren várjuk ugyanezt, és aki nem fér be a virtuális terembe, a youtube-on tudja követni a következő egy órát. Közép-európai idő szerint pontban este nyolckor eltűnik a felirat, és szemben ülök Jon Kabbat-Zinn-nel, a mindfulness, az éber figyelem meditáció megalkotójával, akinek könyveit már olvastam, az általa kidolgozott nyolc hetes stresszcsökkentő tréningen itthon részt vettem, de „személyesen” még nem találkoztunk. A chat-falon már áramlanak az üzenetek: Szevasztok New Yorkból, üdv mindenkinek Barcelonából, namaste Mumbaiból, szép napot kívánok Dániából... Én sem tudom megállni, gyorsan bepötyögöm, hogy itt vagyok, igen, hello mindenkinek Budapestről, mi is rajta vagyunk a világméretű mindfulness térképen. Izgatott vagyok. Érzem a többiek közelségét. Szerintem ők is érzik az enyémet. Ha akarom, akár végig is nézhetem a sok kis ablakot, megnézhetem őket. Ezer és ezer kilométer választ el minket, még sincs távolság.
– Ne veszítsük el a kapcsolatot az elménkkel és a szívünkkel, amikor a legnagyobb szükségünk van rájuk. Éberségre, gyógyulásra és bölcsességre van szükségünk a Covid-19 járvány idején –mondja Jon (mindenki így szólítja). – Azért vagyunk itt most együtt, és azért találkozunk lassan hat hete minden hétköznap, hogy biztonságot és erőt adjunk egymásnak az izolációban. Elképesztően egyszerű, sallangmentes pasas, – igen, ezt kell írnom róla, ezekkel a szavakkal. Egy hétköznapi guru. Nem képzeli magát istennek. Nem akar más lenni, mint mi, akik miatta kapcsolódtunk be ebbe a körbe. Ül egy pólóban a monitor előtt. Itt ülünk a nappalijában, több ezren. Elférünk.
– Nagyon nehéz időket élünk. Semmit sem tudunk a holnapról. Nem tudjuk, mi lesz a film vége, azt sem, hogy mi lesz a következő snitten. Csak azt tudjuk, hogy együtt vagyunk, és a lélegzésünkre figyelünk, ami hozzásegít minket ahhoz, hogy éberen, teljes figyelmünkkel kapcsolódjunk a jelen pillanathoz. Ez a létezés és nem a cselekvés ideje.
A virtuális elvonulásunk célja az, hogy képesek legyünk átvezetni önmagunkat a válságon, hiszen a félelem, a fertőzés és a halál árnyékában él a résztvevők, ismeretlen barátaim jó része. Sokan Amerikából hallgatják Jont, én a lámpám fénye mellett ülök, ők a délelőtti napsütésben. Együttlétünk célja éppen az, hogy csökkentsük a szorongást, képesek legyünk legalább rövid időre kivonni magunkat a járvány okozta katasztrófa nyomása alól. Erősödjünk, hogy tovább tudjunk menni, amikor már lehet. Jon bevezető mondatai után a közös meditáció következik. A csönd egy nagyon gazdag univerzum – mondja a hétköznapi guru. Csak néha szól egy-egy szót, hogy segítsen. Megerősít abban, hogy a bezártság idején mi magunk adhatunk biztonságot magunknak azzal, hogy képesek vagyunk figyelni önmagunkra, a testünk jelzéseire. A mindfulness lényege, hogy ítélkezés nélkül a jelen pillanatra irányítjuk a tudatunkat, és megfigyeljük azt, ami történik az adott pillanatban velünk, bennünk. Egyensúlyt teremtünk az elménk, a testünk és a szívünk között. Ezt gyakoroljuk.
A közös meditáció után bárki kérdezhet. Egy egyiptomi fiú azt kérdezi, hogyan tudná megkülönböztetni a fájdalmat a szenvedéstől. Isabelle Párizsból éppen koronavírusos beteg, nem kellett kórházba mennie, de néha fullad, mégis itt van, mert azt reméli, a tudatos jelenlét gyakorlása segít benne legyőzni a halálfélelmet. (A chat-falon rengetegen írnak közben Isabelle-nek, bíztatják, erősítik, együtt éreznek vele.) Carol Los Angelesből sír, mert a barátnője tegnap vesztette el a 29 éves fiát, aki meghalt a fertőzésben. Hogyan segítsen neki? (Akár meg is érinthetném Carolt, itt van tőlem harminc centire a képernyőn, biztosan jólesne neki.) – Mit kezdjek a negatív érzelmeimmel, ha még itt, a meditáción sem tudok tőlük szabadulni? – jön a következő kérdés egy kínai lánytól, aki New Yorkban él. – Mi a különbség az üresség és a tágasság között? – kérdezi valaki Bukarestből. Klementia a kis karibi szigetről, Arubából kérdezi, hogy miért látja úgy, hogy a mindfulnesst nagyon kevés színes bőrű ember gyakorolja.
Jon Kabbat-Zin hétköznapi guru. Nem tesz úgy, mintha ő lenne az igazság letéteményese. Hálás a kérdésekért, minden kimondott gondolatot értékel, néha visszadobja a labdát, mert kíváncsi a kérdező véleményére, megosztja az érzéseit. Beszélget. Közben arra is figyel, hogy kérdezőt is lássuk, az ő reakcióit, kételyeit, örömét is meg tudjuk figyelni.
Ahogy hallgatom a többieket, azon gondolkodom, hogy a félelem mindenütt egyforma.
A legfontosabb ebben az egyórányi, a világot átfogó összekapcsolódásban a szolidaritás érzése, és az a természetes közelség, amit minden megszólaló iránt érzek.
Az együtt töltött óra végén feloldják az összes résztvevő lenémított mikrofonját, hogy el tudjunk egymástól köszönni. Madarak százainak csicsergéséhez hasonlít, ahogy mindenki egyszerre beszél, búcsúzik. Én is meghatottan ordítom a szobám sötétjébe: Thank you, köszönöm, szevasztok, jó volt veletek! Találkozunk holnap este!
Mélykuti Ilona
A most 75 éves amerikai emeritus professzor Jon Kabbat-Zinn világszerte ismert tudós, író, meditáció-tanár. Éveken át gyakorolta a buddhista meditációt. Mestereinek tanítását és a jóga gyakorlásában szerzett tapasztalatait ötvözte az agykutatás tudományos eredményeivel. A tudat és a test közötti kapcsolat érdekelte, a meditáció krónikus fájdalomra gyakorolt hatását vizsgálta. 1979-ben alapította meg, és 2000-ig vezette a Massachussetts-i Egyetem Orvosi Központjában működő stresszcsökkentő klinikát, ahol kidolgozta az éber figyelmen alapuló stresszcsökkentés (MBSR) programját. Könyvei több mint harminc nyelven jelentek meg.
