A hiány. 
Egy méhen belüli átélt stressz
Egy stressz-terapeuta naplójából
 
Megjelent: "Amiről az orvos nem mindig beszél" című, havilapban
2019. novemberében

 

„Bizonyos méhen belüli élményeknek mély érzelmi hatása van a gyermekre, különösen, ha ezeket a születés utáni tapasztalatok megerősítik.” – írja a nemzetközi hírű gyermek-analitikus, Alessandra Piontelli: A magzattól a gyermekig című könyvében. Következtetéseivel a saját gyakorlatomban is találkoztam, és segítettek az alábbi eset megértésében.

– Megint visszajött a rémálmom. Igazából nem is félelmetes, csak furcsa – kezdte a beszélgetést Éva. Gyakran jelenik meg álmaimban mögöttem valaki, akit nem látok, csak érzékelek. Tudom, hogy ott van. Nem félek tőle, de soha nem tudok megfordulni, hogy láthassam. Érzek magam mögött valakit, de azt is tudom, hogy soha nem teremthetek vele kapcsolatot. Mindig szomorú vagyok, amikor felébredek.

Ennek a visszatérő álomnak, ami egyfajta hiányra utalt, kezdtük el együtt kutatni a gyökerét. A hiányt, mint lelki stresszt kezdtük el vizsgálni, így jutottunk el a wingwave módszer segítségével a magzati korba. – Egyre többször találkozunk méhen belüli ikervesztéssel a szakirodalomban – gondoltam, és megkérdeztem Évát, mesélt-e az édesanyja arról, hogy a terhessége alatt érte-e trauma, volt-e vérzése. Éva nem sokat tudott édesanyja terhességéről. Amikor felvetettem neki, hogy esetleg lehetett egy ikertestvére, aki nem tudott tovább fejlődni, és a terhesség korai szakaszában felszívódhatott, eszébe jutott, hogy pár évvel ezelőtt egy sipolyt operáltak ki a gerince közeléből. A sebész meg is említette, hogy egy ki nem fejlődött iker szövetmaradványai lehetnek, amit kimetszett. Éva csodálkozott, de nem tulajdonított különösebb jelentőséget az orvos szavainak. Most viszont értelmet kaptak az orvos félig elfelejtett mondatai. – Most már értem, hogy egy időben miért vásároltam mindenből kettőt  – mondta. Állandóan azt éreztem, hogy valakinek még szüksége lehet ugyanarra, amit magamnak megvettem. Egész gyűjteményem volt a duplikátokból: rúzsokból, tükrökből, néha könyvekből, de joghurtból, zsemléből is mindig kettőt vettem.

Éva emlékezett a családi történetekből, hogy  születése után három napig nem láthatta az anyját – akkor ismét átélte a hiányt, ami már ismerős volt neki a magzati korból. Egész gyerekkorában hiányzott neki egy testvér. Akkor is egyedül érezte magát, amikor közösségben volt. A párkapcsolataiban is gyakran érzett megmagyarázhatatlan hiányt. Talán azért is volt sokszor csalódott, mert olyasmit várt, amit nem tudott senkitől megkapni. Közelséget, biztonságot, amiből – úgy érezte – neki soha nem elég. Amikor rájött, hogy a partnertől nem kapja meg azt, amire vágyott, gyorsan elvesztette érdeklődését iránta.

Továbbment, újabb partnerekkel próbálkozott. Annak megértése, hogy ez a hiányérzet a magzati korban gyökerezik és az ikervesztéssel kapcsolatos, megvilágosító felismerést jelentett Évának. Végre megértette, hogy eddig olyat várt el a barátaitól és a partnereitől, amit senki nem tudhatott teljesíteni.

Ezután következett a hiány stresszének feldolgozása a wingwave módszerével. A közös munka felszabadította, és alkalmassá tette másfajta emberi kapcsolatokra is.

 

Mélykuti Ilona